Többet akarok!

Nem vagyok nagyravágyó, de vannak az embernek szükségletei, amit ki kell elégíteni. Nekem mit jelentenek ezek? Hogy minden nap tudjak az asztalra tenni valami ételt. Ki tudjam fizetni a számláimat. A kis unokámnak tudjak venni egy hamburgert a Mekiben, vagy egy fagyit, ha néha nálam hagyják a szülei. Ne kelljen lógjak a buszon, villamoson, ha dolgozni megyek. Ugye, szerinted sem nagy vágyak ezek?

Szégyellem, de az utóbbi időben többször előfordult, hogy pulykacsontból főztem levest, vagy csirke far-hátból pörköltet, és több hónapot késtem a számlák kifizetésével, vagy inkább gyalogoltam kilométereket, ha nem akartam ellenőrökkel találkozni a villamoson, mert nem volt jegyre pénzem.

Sokszor elgondolkodom rajta, hogy talán nem is nekem kellene ezen szégyenkeznem. Biztos voltál már ilyen helyzetben. Akkor tudod, miről beszélek. Megalázó, és embertelen. Hosszú távú terveim megvalósításához már megtaláltam a megoldást. De itt vannak a rövid távú célok, ami még megoldásra vár. Munkahelyet keresek, biztonságos anyagi hátteret. Állásajánlatokra jelentkezem. A megkereséseimre még választ sem kapok. Vajon hány asztalfiók mélyén, vagy szemeteskosárban lapulnak az elküldött önéletrajzaim? Igen! Minden pillanatban megerősítést kapok arra, hogy a hálózatépítés az egyetlen megoldás, hogy egyszer, valaha kilábaljak ebből a kiszolgáltatott helyzetből.