2015. augusztus 3., hétfő

Csak manipulálással és seggnyalással lehet érvényesülni?


Az életben egy valami állandó, a változás. Ennek tükrében élem én is az életemet. Nem annyira azért, mert én ragaszkodom a változásokhoz, de ha már beleugrottam a mély vízbe, és életben akarok maradni, akkor vagy megtanulok úszni, vagy legalább a víz felszínén próbálok maradni.

Soha nem voltam jó úszó, sőt, a víztől is mindig féltem. Vízben csak ott érzem magam biztonságban, ahol a lábam leér. Kisgyerek koromban egy családi lubickolás szerintem örök életemre meghatározta a vízzel való kapcsolatomat. Egy termálfürdőjéről híres város számomra akkor óriásinak tűnő medencéjében lubickoltunk szüleimmel. Úszni nem tudtam, csak csápoltam a vízben, élveztem a szabadságot. A nagy melegben a medence zsúfolásig teli volt emberekkel. Hirtelen, a tömegben valahogy a víz alá kerültem, a mai napig nem tudom hogy történt. Akkor döbbentem rá, hogy mihamarabb meg kell találnom, merre van fent, mert lent nincs elég levegő az életben maradáshoz. Pillanat töredéke volt, míg a víz alatt kavarogtam, aztán valahogy a felszínre kerültem - magam sem tudom, milyen szerencsének köszönhetem. Abban biztos vagyok, hogy ez a néhány másodperc hatással volt a vízzel való további kapcsolatomra. Azóta tisztelem a víz erejét. Talán akkor fogadtam meg, ha nekem valaha gyerekem lesz, az lesz az első, hogy megtaníttatom úszni, ami meg is történt. Ez legalább olyan fontos, mint hogy megtanuljon járni és beszélni.

Szóval azóta igyekszem legalább a víz felszínén maradni, hogy életben maradjak. Mély vízbe ugrottam, amikor feladtam a szabadságomat és csatlakoztam egy ingatlanirodához, mert egyedül nem tudtam egyről a kettőre jutni. Úszni továbbra sem tudtam, de bíztam benne, hogy jó tanítóim lesznek, és én is képes vagyok mindent megtanulni azért, hogy életben maradjak. Bizonyára maradtak korábbi életemből való félelmeim, amit nem tudok leküzdeni, mert az úszás tanulás nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Csápolok a régi, berögződött szisztéma alapján, és a mestereim minden igyekezetének ellenére a felhőtlen úszás még mindig nem akar beindulni. Továbbra is akkor érzem magam biztonságban, ha a lábam leér a medence aljára. Az eszemmel tudom, hogy másként kellene csinálnom, ezen azonban ötvenhat évesen már nem olyan egyszerű változtatni.

Meg is kaptam a "beosztásomat" a múlt héten. A mentorom "face to face" elmondta, hogy a mi szakmánkban csak az tud igazán érvényesülni a jelenlegi piaci viszonyok mellett, aki alkalmas arra, hogy megfelelőképpen manipulálja az embereket, és elég jól tud "segget nyalni". Na itt omlott össze számomra a világ! Egyikre sem voltam képes eddigi életemben, pedig már erre magamtól is rájöttem egy ideje, hogy így kellene csinálni, mert látom a környezetemben lévő embereket, hogy ki, miként ér el eredményeket. Mégis biztos vagyok benne, hogy másként is működik. Most azonban mindent egyszerre tanulok. Leküzdeni a félelmeimet és úszni, mert túl mély a víz, és csak így tudok életben maradni. A víz felszínén maradni és úgy "manipulálni", hogy az senkinek ne fájjon. A "segget nyalni" tematikával továbbra is komoly fenntartásaim vannak, tehát valószínű, hogy ez túl hosszú folyamat lesz, de inkább teljesen kiiktatom az üzleti politikámból. Nekem továbbra is az a fontos, és úgy gondolom, hogy az ügyfél elégedett legyen, és ne manipulálás, vagy seggnyalás miatt, hanem azért, mert úgy érezte, hogy tényleg megkapta, amit várt. A visszajelzések is ezt erősítik.

Lehet, hogy hősi halált halok és vízbe fúlok?