2014. december 15., hétfő

Egyedül nem megy!


Be kellett látnom nekem is. Ha azt akarom csinálni, amit szeretek, amihez értek, akkor tartoznom kell valahová. És az, hogy tartozom valahová, áldozattal jár. Márpedig képes vagyok rá! Meghoztam ezt az áldozatot.

Végre a napokban kaptam egy munkaajánlatot, amit örömmel elfogadtam. Feladtam a szabadságomat úgy, hogy megtarthattam a szabadságomat. Továbbra sincs főnököm, de mégis el kell számolnom azzal, amit csinálok. Mert ugye, az ember képes engedékeny lenni, ha csak önmagának tartozik elszámolással. A dolgok csak úgy működnek, ha mindent naponta megtervezünk, és ellenőrizzük is amit csinálunk. Csak így tudunk javítani a teljesítményünkön. Nagyon féltem a változástól. Annyi kérdés volt bennem, mielőtt váltottam. Kikkel fogok együtt dolgozni? Elfogadnak? Hogy tudok beilleszkedni? Legyőztem a félelmemet, mert nem az a fontos, hanem az, amit el akarok érni. Hát, belevágtam!

Nagy reménnyel kezdtem az új helyen. Most jól érzem magam, mert egy tök jó csapatban dolgozhatok